Azt vettem észre magamon, hogy lassan úgy járok a Cirkogejzírbe, mint a 90-es évek elején a Katonába, vagy az ezredforduló után a Radnótiba: szinte nem is nézem, mire megyek, mert biztos, nem fogok nagyon mellényúlni.

{loadposition content_adsensecontent}

Egyfajta biztonságot képvisel a Cirkogejzír. Bátran vásárolják a kisebb bevételű alkotásokat, mégsem csak egy szűk réteg az, aki élvezheti a filmeket. Mindegyikre jellemző valamifajta minőség, és hogy az emberről szól. Lehet, hogy első ránézésre kövérekről, vagy egy izraeli merénylet áldozatairól szólnak a filmek, de egy idő után nyilvánvalóvá válik, hogy a dagiság vagy a terrorizmus csak mellékszál. Így volt ez az „Érzéki csalódás” című chilei-francia-portugál vígjátékkal is.

A realista kör nyezetben szürreális eseményekre épülő cselekmény végig leköt, jók a szituációk és a karakterek, és ha tényleg figyelünk nemcsak a nyilvánvaló, hanem a finoman odarakott poénokra is, akkor végig remekül szórakozunk. Talán észre sem vesszük, de végig olyan érzésünk van, mintha nálunk játszódna. Jó film, kiváló nemzetközi bemutatkozás a rendezőnek és a forgatókönyvírónak, bárkinek ajánlom, aki a pláza filmeket már kicsit unja.


www.cirkofilm.hu