A tudományosság igénye nélkül alapvetően négy csoportba oszthatjuk a jellegzetesen Magyar ételeket.

{loadposition content_adsensecontent}

Első csoport: pörkölt és gulyás félék. Ezeket az ételeket az köti össze, hogy mindegyik olyan szaftos étel, amiben a hagyma alapnak, és a pirospaprika fűszerezésnek fontos szerepe van a hús mellett, és mindegyik nagyon finom nokedlivel. A gulyás az a hungarikum, amelyet Puskás után legjobban ismer a világ. A második csoport a rántott cuccok. Mi magyarok mindent rántunk: húsokat, gombát, sajtot, zöldségeket, palacsintát, stb….

A rántott húst is ismeri a világ, csak nem nekünk köszöni, hanem a bécsieknek. Hát ez már csak így esett, a monarchiából nekünk jutott az agrárium, és abból is leginkább a kihívások. A harmadik csoport: levesek gazdagon. A különböző húslevesek, a bableves, a fűszeresen elkészített zöldséglevesek mind sajátos ékességei a magyar konyhának. Jellegzetességük, hogy főételként is fogyaszthatók egy édességgel lefojtva. Bableves túrós-tésztával: mágikus páros, a pipi húsleves pedig, a nagymamák legfőbb fegyvere a betegségekkel szemben.

A felsorolt három ételkategória megtalálható szinte minden magyaros étteremben, esélyt adva az idetévedt turistáknak egy élvezetes kóstolóra. Van azonban egy mostohaként kezelt magyar ételfajta: a főzelékek. Bár az eltűnőben lévő hagyományos magyar háztartásokban ez volt a leggyakrabban elkészített főétel, mégis, mintha nem tartanánk elég elegánsnak ahhoz, hogy erőteljesebben megjelenjen a belvárosi éttermek étlapjain.

Pedig nagyon is magyar specialitás, szinte sehol máshol nem találni hasonlót. Ráadásul egészséges, ami cáfolja a magyar konyháról külföldiek által kialakított képet. A főzelék szinte bármilyen zöldségből készülhet. A megfőtt zöldséget rántással, vagy habarással sűrítjük, majd fűszerezzük (fokhagymával, piros paprikával, sóval, borssal, babérral, stb.). Úgy az igazi, ha egy húsból és tojásból készült feltét párossal tálaljuk. Mi lenne, ha a megfelelő helyre kerülne ez az étel? Emeljük fel azzal, hogy elegáns helyeken, igényes módon tálalva mutatjuk meg a világnak milyen is például egy zöldbab főzelék kellemesen fűszerezve, fokhagymás fasírtgolyóval, tükörtojással, és friss kenyérrel. Az emberek nyitottak.

Gondoljuk csak meg, hányan rajonganak mostanság azért, hogy két pálcikával beegyensúlyozzanak a szájukba egy csípős tormával ragadós rizsre tapasztott nyers tintahaldarabot. Persze a kulináris befogadó készségnek is vannak határai. Ezen a határon túl van valószínűleg az angolok angolna-kocsonyája. Jelentős mennyiségű tequila után sem jutottam túl a kóstoló falaton. Az átlátszó zselatinban remegő gumiszerű bőrben kuporgó kevéske fehér hús valahogy nem etette magát. De a főzelék nem ilyen. Hiszek abban, hogy hódító útra indulhat, ha bekerül a vendéglátó-ipari körforgásba.

Addig is javaslom a következő helyeket azoknak, akik étkezdében, étteremben fogyasztanának főzeléket:
Főzelékfaló (Nagymező utca 18), Green’s Főzelékbár (Dob utca 3), Földes Józsi Kocsmája (Frankel Leo utca 30).


Szöveg és fotó: Wavrik Gábor