Volt már hogy leöregeztek csak azért, mert én még voltam a Fekete Lyukban.

Hogy is kezdődött? Áhh, hát persze, hogy a Szigettel. Ott hallottam először a Vágtázó Halottkémeket. El is szállt az agyam rendesen. Még sohasem hallottam annál szabadabb, és felszabadítóbb zenét. Mindenki meg volt vadulva, a közönség nem is akarta felengedni a következő zenekart a színpadra, pedig hiába próbálták bekonferálni őket. Egy alig ismert kis debreceni punkzenekar, valami Tankcsapda jött volna utánuk… Azután mindig ott akartam lenni, ahol a VHK fellépett. Ami akkoriban általában a rettegett hírű Fekete Lyuk volt.

{loadposition content_adsensecontent}

Senki nem tudta megmondani merre van, mindenki csak azt mondta: menj a villamossal a végállomásig, és ott kövesd a tömeget. Nem volt nehéz, addigra csak egy meglehetősen homogén csapat maradt fenn a járművön. Bakancs, bőrkabát, hipózott pólók, belőtt hajak. Igen, odajárt az elveszett ifjúság, de onnantól kezdve én is oda akartam tartozni. Ezzel el is csíptem a legvégét egy korszaknak. Így lettem „rappes”-ből „punk”. Mindkét stílusnak sokat köszönhetek, elvégre a rap-nek köszönhetem a jazz-t, a punknak pedig óhh, sokmindent.

Aztán a Lyuk bezárt, és ezzel véget ért az akkori kedvenc helyem. Sokféle koncerten voltam azóta, engedtek már be ingyen jeggyel szarrá ázva zártkörű klubkoncertre, és volt már olyan is, amikor lecsaptak, mert egyesek szerint túl durván pogóztam. (Haha). Csak azért érzem magam öregnek, mert van már előttem egy újabb generáció, akiknek most akarják elvenni a kedvenc koncerthelyét. Én már nem voltam az Ifiparkban, vagy a Metró Klubban. Sok hely bezárt különböző okokból, ahol anno csápoltam, viszont olyan még nem volt az én életemben, hogy egy népszerű helyet bezárjon a politika. Amivel azt érik el, hogy helyére kitett zászlónak, annak nem fogok tisztelettel csápolni.


Illustration by Jamie Muir

федерация футбола украины Павелкопродвижение сайтаlive naked cam girls