{loadposition content_adsensecontent}

Mi, városban élők szinte hetente hallunk újabb válásról a közvetlen, vagy távoli környezetünkben. Szinte mindenkinek van véleménye ezzel a témával kapcsolatban…

Hadzák
Mára kevés nép maradt ősközösség közeli állapotban, néhány törzs az Amazonasnál, Pápua Új-Guineában, az Északi Sarkvidéken, és elszórtan Afrikában. Ilyen ezer fős csoportot alkotnak Tan­zániában a két millió éve nagyjából változatlan életformában élő Hadzák. Gyűjtögetnek, vadásznak, vándorolnak, nincs állattartás vagy növénytermesztés az életükben, és minimális a magántulajdon. Há­zassági szertartás sincs. Ha egy férfi és nő ugyan­annál a tűznél alszanak egy ideig, párt alkotnak. Sokuk néhány évente partnert vált, de a váltások között monogámiában élnek. A férfiak vadásznak, a nők gyűjtögetnek és a csecsemőket nevelik. A nagyobb gyerekekre a táborban maradt öregasszonyok vigyáznak. Persze a Hadzáknál is előfordul a „házastársi” vita, de ha ezek túl gyakoriak vagy komoly az elégedetlenség, szakítás lesz a vége.

Bonobo-k
Az állatok közül a Bonobo (egy csimpánz faj) áll legközelebb genetikailag az emberhez. Poligám csoportokat alkotnak, és nem csak szaporodás céljából élnek szexuális életet, hanem konfliktuskezelésre és szimpla örömszerzésre is használják az erotikát. Változatos, az emberhez hasonlatos szexuális életet élnek, így például, előfordul náluk az orális szex, vagy a misszionárius pozíció is, a női orgazmusnak pedig néha látható jelei vannak.

Statisztika
Magyarországon körülbelül 45 ezer új házasságot kötnek egy évben, erre nagyjából 25 ezer válás jut. Ez a válási arány (56%!) hasonló Európában és Észak-Amerikában. Ez persze a nagy átlag. Köztudott, hogy vidéken kevesebb a válás, mint a nagyvárosokban, és az is, hogy a mai fiatalok könnyebben válnak, mint az idősebbek. Tehát a fiatalabb városi populációt nézve a válási arány 65-70%-os, csak minden harmadik házasság marad együtt ebben a rétegben.

Sok a kényszerből összetartott frigy, ahol vagy a gyerekek miatt, vagy anyagi okokból nem tudnak, nem akarnak válni. Ez azt jelenti, hogy a városi fia­talok és középkorúak körében tízből maximum 1-2 házasság az, amely „normális” boldogsági szintet nyújt. Nem csoda, hogy közülük sokan úgy gondol­ják, hogy ugyan azon házastárssal leélni egy egész életet nem az ember „normál állapota”.

Teóriák
A nagy többség azonban, még mindig hisz a házasság intézményében (bizonyítják ezt a nyáron előre teljesen befoglalt házasságkötő termek), még ha nem is oly elszántan, mint mondjuk 100 évvel ezelőtt (bizonyítják ezt a növekvő számú házassági szer­ződések). Egyre több teória lát napvilágot a válás okaival kapcsolatban. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a fő ok a városiasodás miatti elidegenedés, ami a kapcsolatokat is üresebbé és gyengébbé teszi, a mellett, hogy az együttmaradás sok esetben már nem olyan erős gazdasági kényszer.

Érdekes felfedezés az is, hogy az emancipáció egy melléktermékeként a férfi szerepekben sikeres nők tesztoszteron szintje megnő, és két erős hormon nem fér meg egy családban. Mások úgy gondolják, hogy az emberi természetnek nem sajátja az egy személyhez kötött monogámia, és a fejlett társadalmakban az egyéni szabadság növekedésével a viselkedési model­lek visszatérnek természetes állapotukhoz, az időnként partnerváltó monogámiához, illetve poli­gámiához. Sokan abban látják a fő problémát, hogy a társadalom nem nevel minket arra, hogyan legyünk jó házasok (nincs ilyen tantárgy az iskolákban, és jól működő modellt is keveset látnak a gyerekek maguk körül). Stb, stb, stb…

Megjátszós gének és hormonok
Egy új elmélet egészíti ki a fenti teóriákat. Lényege, hogy a nők ugyan azt teszik a gyerekért (a szülésért), mint a férfiak a szexért: megjátsszák magukat. Ez a megjátszás persze legtöbbször nem egy ördögien kitervelt, tudatos színészkedés, hanem a hormonok és gének által vezérelt toleráns és figyelmes vi­szonyulás a kiszemelt partnerhez. Ezt teszi a férfival azt, hogy egy átlagnál is gyengébb romantikus komédiára beüljön partnerével és nevessen, hogy he­tente vegyen neki virágot, vagy, hogy már napokkal előre készüljön a három hónapos évfordulóra.

Később a virág csak ünnepre, vagy bocsánat kérésre érkezik, és simán elfelejtődik a 7 éves házas­sági évforduló. Ugyan ez a hatás teszi a nőkkel, hogy könnyedén mosolyogjanak partnerük férfias gusztustalanságain, sexisen öltözzenek fel egy egyszerű eseményre is, vagy hogy úgy főzzék meg a lecsót, ahogy azt párjuk szereti. A szexis öltözék később elmaradozik, és egy rossz helyen hagyott büdös zokni is komoly veszekedést eredményezhet.

Amikor a problémák kezdődnek
Az igazi probléma akkor kezdődik, amikor az újszülött érkezése utáni eufória a gyerek körülbelül félegy éves korára elmúlik. Ekkorra a férfi párja iránt érzett szexuális vágya már legtöbbször nem olyan erős, mint régebben, és a feleség is úgy érzi, „ő leszállította azt, amire az anyatermészet kijelölte”, és ez határtalan magabiztosságot ad neki.

A gének és hormonok már nem torzítják extra tole­ranciával és figyelmességgel el a házastársak valós természetét, ekkorra derülnek ki a valós különbségek a két fél személyiségében. A kérdés csak, az, hogy mek­korák ezek a különbségek, mert szerencsés esetben lehetnek elfogadha­tóak, de néha lehetnek meglepően nagyok. A különbségek nagy részét persze át lehet hidalni, de ehhez szükséges mindkét fél erős akarata és kitartása, és a legtöbb szakember egyet ért abban is, hogy a házastársaknak jó problémamegoldó és kommunikációs készségre van szükségük.


 Szöveg és fotó: Wavrik Gábor