27 hónapos lányom, Julcsi eléggé „kajás”. Egy éve úgy gondolta, hogy amikor éhes, nem elég hatékony, ha azt mondja, hogy „hami” (nagymamáját utánozva), és hogy: „add ide” (a többi gyereket utánozva).

Összevonta a két kifejezést, és azóta konzekvensen csak annyit mond: „Hamida!” A családban mindenki érti és használja is ezt a szót, és lányom rendre meg is kapja a kívánt kifli- vagy párizsi darabot.

A csemetékben nincs félelem attól, hogy egy ötletük nem bizonyul jónak. Életük folyamatos játék és kreativitás, így könnyebben állnak elő eredeti ötletekkel. Picasso mondta egyszer, hogy minden gyermek művésznek születik. Sokan valamiféle isteni adománynak gondolják a kreativitást, ami ilyen-olyan mértékben mindannyiunkban megvan. A hinduk temetéskor elégetik halottjaikat, kivéve a gyerekeket, mert úgy tartják, hogy a kicsikben még száz százalékig ott van isten, ezért nekik nincs szükségük tisztítótűzre.

{loadposition content_adsensecontent}

Julcsi megmozgatta a körülötte levők kreativitását is. Mivel széles járomcsontja valamelyest ázsiai génekre utal, bőre viszont hófehér, japán hangzású neveket találtunk ki neki. Olyanokat, mint: Mamacici Nasicumi, Kakiszagu Wakarék, Picisima Pukimaki. Amikor tipegni kezdett, és egy méter magasságig már mindent elért, a hangsúly szőke haja és kék szeme miatt ruszin vonásaira terelődött, így orosz nevet is kapott: Julianna Lepakolszkaja Hancúrova.

Ahogy emlékszem, gyerekkoromban minden nap rajzoltam. Annak idején gyakorlatilag semmi erőfeszítésembe nem került két dimenzióban látni a háromdimenziós valóságot, így elég könnyen vetettem papírra bármit. Vajon hová tűnt ez a képesség? Manapság nem kevés olyan napom van, amikor fő kreatív tevékenységem az, amikor összeállítom a reggeli emeletes szendvicset.

Persze az sem mindegy, ki milyen területen kreatív. A 80-as években volt egy haverom, F. Peti, aki autószerelőként kezdte pályáját. Minden szokatlan helyzetben görcsöt kapott, pocsék szerelő volt, el is tanácsolták az első műhelyéből. Bánatában jelentkezett a közgazdasági szakközépbe, itt remek tanuló volt, így hát könnyedén bejutott a közgazdasági egyetemre, ahol elit szakon is a legjobbak között végzett. Később sikeres elméleti szakember, pénzügyi elemző lett belőle, sok problémát oldott meg.

A kreativitást sokan, sokféle képen definiálták már. Hozzám az a meghatározás áll a legközelebb, mely szerint a kreativitás az a képesség, amivel valami eredetit hozunk létre, olyat, ami hasznos (a fejlődést segíti) vagy örömöt okoz.

Ami a hasznosságot illeti, a fejlődés a mai társadalom egyik vezérlő elve, mégis sokan úgy gondolják, hogy nem feltétlenül tesz jót a világnak. Bonyolítja az életünket, nehéz lépést tartani vele, így növeli a stresszt és betegségeket okoz, és fokozhatja zűrzavart. A taoisták szerint káoszt okoznak azok, akik erőszakos eszközökkel igyekeznek tökéletesíteni magukat és a világot. Erőszakos eszköz az agresszív marketing? Nem tudom, de sokak szerint zseniális dolog az iPhone!

De mi a helyzet az örömmel? A kreativitás rengeteg területen generálhat örömöt. A művészetek által okozott élményen kívül gondolhatunk kulináris élvezetekre, szexre, humorra vagy az egyéb intellektuális örömökre, mint amilyen egy elmés és nívós vita után egy koccintás (még akkor is, ha nem nekünk lett igazunk).

Közvetve, vagy közvetlenül a szeretet után valószínűleg a kreativitás okozza a legtöbb örömöt a világban. Tehát külön szerencse lenne egy kreatív ember szeretete? Lehet, de ez már egy másik téma. Egy biztos, boldog a kreatív ember, amikor alkot, és az is, aki élvezi, amit teremt.