Vidékiként Budapestre felkerülve az embernek bőven van mit megszoknia, a sok újdonság között pedig egyaránt akadnak kellemes és kevésbé kellemes dolgok is.

Persze ez hasonlóképp van, bárhova veti az embert a sorsa, de a főváros valahogy mégis mintha bármilyen más városnál inkább gyűjtőhelye lenne a válogatott kü­lön­legességek­nek. A számomra kellemetlen megszoknivalók közé tartozik például a tömegközlekedés és a vize­let­patakok a járdákon, illetve a zöld környezet hiánya. (Jó, tudom, itt is van park, meg fasor, de épp ez az, hogy zöldet csak a parkban meg a fasoron látsz, nem úgy, mint otthon, ahol minden utcába jut egy kicsi.)

{loadposition content_adsensecontent}

Ami jó, ahhoz persze sokkal könnyebb hozzászokni. A gyö­nyörű épületek a belvárosban, a dunaparti séták, az éjszakai nyüzsgés… ezek bizony gyorsan elvarázsolják az idelátogatót. Hétköznap is könnyen elfordulhat, hogy az esti séta során az egyik sarkon váratlanul kisebb koncertbe, kirakodóvásárba, egyéb performanszba botlunk, nem is be­szélve a szórakozóhelyek tömkelegéről. A felkapott buli­- helyektől a hangulatos kávézókon át a klasszikus kocs­mák­ig terjedő skálán mindent megtalálunk sétatávon belül.

Van egy fajtája, azonban a szórakozóhelyeknek, amelynek példányai az utóbbi pár évben kezdtek gombamód elszaporodni Budapesten, sőt, a járvány mára már egyes vidéki városokat is elért. Ezek a helyek látogatottság és „diva­tosság” terén gyakran felveszik a versenyt a legnépszerűbb szórakozóhelyekkel, alapvető jellegüknek köszön­hetően mégis olyan érzést keltenek, mintha egy házibuliba tévedne az ember. A „romkocsmák” lassan egy évtizede indultak hódító útjukra.

Bár létük mára már beépült a köztudatba, és a budapesti éjszakai élet szerves részeivé váltak, a kez­detek kezdetén azért még sokan furcsálták az elhagyott, lebontásra váró bérházak alsó szintjein, belső udvarában nyíló kocs­mák ötletét. Az úttörő Szimpla kert sikere bizonyította, hogy alapítói jó érzékkel sejtették meg a rést a piacon, és ráéreztek, mi hiányzott még a fővárosi közönségnek.

De miben is rejlik a romkocsmák varázsa? Nyilván nincs e-gye­tlen helyes válasz erre a kérdésre. Jómagam a szokatlan környezetre és a lazaságra tenném le a voksot – az állandó házibulihangulat nagyon kellemes kontrasztot jelent a puccos helyek garmadájához képest, ahova az ember szinte félve lép be, aggódván, hogy kinézik a pincérek. Ettől aztán nem kell tartani még a legdivatosabb romkocsmában sem. Miért is kéne, hiszen itt szemmel láthatólag még annyira sem szempont a külsőség, hogy egy „tisztességes” ülőgarnitúrát beszerezzenek. És ez jó!

A szedett-vedett, piacról-pincéből-padlásról beszerzett bútorzat csak fokozza az érzést, hogy bizony valami spontán baráti összejövetel közepébe csöppentünk, mikor beléptünk a különösebb jelzés nélküli, szokványos kapualjba. Hát még mekkora élmény felfedezni, hogy a sarokban álló fotel pontos mása annak, ami nagymamánk lakásában található, és hogy a szomszéd néninél is éppen ilyen hokedlin állt a fikusz.

A magával ragadóan hanyag berendezés mellett a klasszikus pesti bérházak – a romkocsmák esetében némiképp megbontott és/vagy lepusztult – elrendezéséből, szerkezetéből adódó zegzugosság, félhomály is jó társ az estéhez, így a tömeg ellenére sem kell úgy éreznünk, hogy mindenki a mi bizalmas beszélgetéseinket akarja kihallgatni. Az egykori szobákból, közlekedőkből kialakított, gyakran különbözően dekorált terek között könnyen találunk aktuális hangulatunknak éppen megfelelőt.

Némelyik romkocsma mára már egyébként komoly kultúrális központokká nőtte ki magát, és népszerűségüknek köszönhetően idegenforgalmi jelentőséggel is bírnak. A bulikon, koncerteken kívül gyakran szerveznek filmvetítéseket, kortárs irodalmi előadásokat, helyet adva így az undergroundnak, egyben formálva a „mainstream” kultúrát is. Divatosságukat figyelembe véve nehezen meghatározható, mennyire tekinthetjük az alternatív kultúra színhelyeinek ezeket a kocsmákat, mindenesetre üde színfoltot jelentenek a szórakozási lehetőségek palettáján, Budapestnek, pedig, adnak egy jellegzetes karaktert a túristák szemszögéből is.

SZIMPLA KERT VII. kerület Kazinczy u. 14 www.szimpla.hu

A Szimpla kert volt az első a romkocs­ma, ennek megfelelően mai napig a legismertebb, a neve már fogalommá vált. Alapítása óta már el kellett költöznie, fenyegette a bezárás réme is, mégis szimbolikus jelentőségű alternatív szórakozóhely maradt. A hangulatos megvilágítású kertben tökélyre vitt szertelenség uralkodik.

Az még hagyján, hogy az asztalok mellett ritkán talál az ember két egyforma széket, de az udvarban még egy kiszuperált Trabant is helyet kapott, kvázi páhollyá alakítva várja a ven­dé­ge­ket. A belső szobák falain gyakran látható kortárs mű­alkotásokból szervezett mini kiállítás, de azon se kell meglepődni, ha bringát látunk lógni a plafonról, vagy égősorok közé komponált monitorok merednek ránk a falról. Zsíros kenyér, fröccs és persze csocsó is van.

KUPLUNG VI. kerület Király u. 46 www.kuplung.net

A Kuplung szintén régi motoros, 2004 óta várja az alternatív élményekre vágyó fiatalságot. Kialakításában meglehetősen különbözik a „klasszikus” romkocsmáktól, hiszen itt zegzugos, lerobbant bérház helyett egy csarnokszerű térben látták meg az alapítók a fantáziát. A falakat állandó kiállításként graffitik díszítik, és bár a berendezés hasonlóan szedett-vedett és régi itt is, a minimalista dizájn miatt itt egy grundon érezheti magát jól a vendég. Sok csocsóasztal, a kivetítőn adott időnkénti sportközvetítések szintén a „fiúkocsma” hangulatot erősítik, de ez ne tévesszen meg senkit – ugyanúgy belefuthatunk egy jó kiállításba vagy színházi előadásba is.

INSTANT VI. kerület Nagymező u. 38 www.instant.co.hu

Az Instant az egyik legifjabb induló a romkocsmák versenyében, hiszen csak 2008-ban nyitotta meg kapuit. Ám ez egyáltalán nem jelenti, hogy hátrányos helyzetben lenne, hiszen különleges atmoszférájával gyor­san fel tudott kapaszkodni a legismertebb helyek közé. Ha egyetértünk abban, hogy a bérházakból kialakított kocsmák elvarázsolt helyek, az Instanttal kapcsolatban el kell ismernünk, hogy magas fokon űzi az efféle mágiát. A két bérház összenyitásával kialakított elvarázsolt kastélyban az egykori lakások és szobák eredeti struktúráját megtartották, és azokat jól megkülönböztethető hangulattal ruházták fel. Van itt zöld és piros szoba, magy­ar írók képeivel kitapétázott fürdőszoba, pillangós fal és felfordult nappali is, ahol a puff az állólámpával együtt a mennyezeten találta meg a helyét. Kivetítő itt is van az udvarban, ahogy sok más helyen is, de hol máshol mondhatná el magáról az ember, hogy egy le­vegőben úszó halraj társaságában nézte az esti meccset? Ha mindez nem lenne elég, még egy pinceszintet is kialakítottak, ahol a koncertek és bulik mellett más underground kulturális események is helyet kaphatnak.


Fotók Jeffree Benet