Tóth Krisztina írásai rendszeresen megjelennek a Nők Lapjában.

Aki ettől a ténytől páros lábbal ugrik hátra a könyvespolctól, nyugodtan visszaléphet, és kezébe veheti a szerző novelláskötetét. Szerencsére nagyon távol áll a nőklapjás szerzőnők coelho-s bölcsességeitől, trendin ezoterikus lélekelemzéseitől és szívet-könnyet megindító történeteitől.

Tóth Krisztina írásait érdemes elolvasni, mert van köztük jó, van köztük érdekes, vicces vagy elgondolkodtató. A legjobb talán, hogy olvasás közben, mintha egy tévesen felírt kontaktlencsét tennél a szemed elé: egy kicsit megcsavarja a látványt, és másképp töri a fényeket.

Pedig hétköznapi történeteket ír le; mert mi is történhetne ma Budapesten egy koranegyvenes anyával, még ha szép és okos is. Küzd a megélhetésért, az elfogadottságért, küzd a személytelen világgal, a monotóniával, a kamaszodó gyerekével, küzd a hivatásáért, a jó kedvéért, a gyerekéért. Nincs háború, árvíz, földrengés, nincs élet-halál kérdés, vagy morális mérföldkő.

{loadposition content_adsensecontent}

Vannak a hétköznapok, amelyekre viszont jó humorral és kicsit kancsalul néz rá.Az egyik novelláján annyira nevettem, hogy éjszaka is arra ébredtem, hogy hangosan röhögök rajta. A saját nevetésem hangjára ébredtem. Egy másik története a torkomat fojtogatta a felidézett tehetetlenséggel és félelemmel. Volt alkalmam elgondolkodni a szerencsémen, női sorsomon és sorstársaimon, a politikai szélsőségeken és a kecskék másodlagos nemi jellegein.

Belebújtam fiatal hentesek bőrébe, celeb divattervező köntösébe és egy síoktató lelkivilágába. Nem ígérem, hogy mindegyik novellája tetszeni fog, sőt, biztos nem. De szinte biztos, hogy az igényesebb irodalombarát is talál magának néhány kedvenc történetet majd, amelyeket évek múltán már saját kis anekdotáiként fog mesélni a kevésbé irodalombarát ismeretségi körében. Csak vigyázat!

A Nők Lapja olvasói előtt le lehet majd bukni!